FARKASEMBEREK

A farkasember szintén a horrorfilmek és a Halloween-partik állandó szereplője Amerika-szerte, akinek folklórból hozott, hagyományokon alapuló örökségét a média már súlyosan ösz­szezagyválta. Amikor egy mai amerikai azt a szót hallja, hogy farkasember, esetleg eszébe jut Lon Chaney a Farkasember­ből: félig levetett ruhákba burkolt emberalak, vicsorgó, félig emberi arc, vedlett szőr, amely minden látható felületet be­borít. Ez az alak Dr. Jekyll és Mr Hyde kicsit vicsorgóbb vál­tozata, a korai horrorfilmek legspeciálisabb effektjeinek szü­lötte volt. Ezzel ellentétben a folklórban a farkasember olyan férfi vagy nő, aki teljes egészében farkassá változott.

Ez az elgondolás elsőre kicsit bizarrul hangzik, hiszen a folyamat maga, hogy egy ember fizikailag farkassá válj on, a csontok, az izmok, a belső szervek olyan masszív átalakítását követelné meg, amire még a legfejlettebb orvosi beavatkozá­sok is képtelenek. Még ha valami eszelős genetikai felfedezés lehetővé is tenn é, a műtét hónapokat venne igénybe, nem pedig néhány percet, ahogyan az a néphagyományban él. Így érthető, hogy a farkasemberekről és az egyéb alakváltozta­tókról szóló legendákat miért minősítették badarságnak a tu­dósok több száz évvel ezelőtt.

Mégis azt álIítjuk, az ítélet félreértésen alapult. A folklór és a mágikus hagyományok farkasemberekről szóló történetei nem állítják azt, hogy az ember fizikailag is farkassá változik. Ha figyelmesen olvassuk ezeket, egyértelművé válik, hogy itt Talami egészen másról van szó.

Alakváltás

A kritjkus pont, amelyet meg kell érteni, hogy az alakváltás nem fizikai átalakulást jelent. Ez természetesen nem új felfe­dezés. Majdnem mindenki, aki a középkorban vagy a rene­szánszban a farkasemberről írt, úgy gondolta, az ember fizi­kailag képtelen farkassá válni, és aprólékosan kielemezte, hogy a lycantropia (amikor az ember állatnak képzeli magát) puszta hallucináció-e vagy valami jóval összetettebb folyamat. A mo­dem mágia újjászületésének első jelentős alkotása, Eliphas Lévi Transcendental Magic (Transzcendentális mágia) című könyve a mi gondolatmenetünkhöz hasonlóan vizsgálja az alakváltás jelenségét.

Ugyanezt az elgondolást más, mai, a lycantropiával kap­csolatos munkákban is megtalálhatjuk. Sokszor a farkasember emberi teste onhon, ágyban vagy egy bokor alatt összegöm­bölyödve, az erdőben aludt, mialatt farkas Énje az éjszaká­ban prédára lesett. Más esetekben a farkasbőr, mint valami ruha, úgy burkolta be az emberi testet, és nem mindig telje­sen. Középkori krónikákban számos, Benoist Bidel esetéhez hasonló történetet olvashatunk, aki halálos sérülést szenve­dett, miközben megpróbálta húgát megmenteni a farkasem­ber karmai közül, és aki utolsó leheletéveI még elmondta, hogy a támadó mellső lábai olyanok voltak, mint egy szőrrel borított emberi kéz.

Az átváltozás módjáról szóló beszámolók változatosak. Az az elgondolás, amelyet a horrorfilmek is népszefŰsítettek, hogy az átváltozás magától következik be, holdtöltekor, egész Európa néphagyományában megtalálható, de nem az egyet­len elmélet. Egy 16. századi történetíró, Olaus Magnus sze­rint, a skandináv farkasemberek egy pohár világos sör felett egy bizonyos varázsigét mormoltak, majd kiitták korsójukat. Ugyanekkor Nyugat-Európában és a szláv népeknél a farkas­ember varázskenőccsel dörzsölte be testét, majd farkasprémet vagy farkasbőrből készült övet öltött magára. Számos lycant­ropiával foglalkozó feljegyzés szerint az alakváltás szertartá­sának részeként a vérfarkas varázsigét kántált vagy szavalt.