A rúnaírásnak sokféle változata van a 24 betűből álló korai vagy régi germán írástól az angolszász írásig, amely 24-ről 33 betűre bővült. Léteznek olyan nordikus, dán és norvég ábécék, amelyek 15 vagy 16 betűből állnak. A körülbelül 4000 ismert írásos emlék közül számos még ma is látható, többségük Svédországban. A fennmaradókat főként Norvégiában, Dániában, Nagy-Britanniában és Izlandon találták, továbbá a skandináv és brit partok közelében elterülő szigeteken, végül Franciaországban és a volt Szovjetunió területén.

  A múltban kétféle ember foglalkozott a rúnákkal: a rúnavésnök, aki csupán korlátozott ismeretekkel rendelkezett a betűjelekről és azok védelmező tulajdonságairól, valamint a rúnamester. Utóbbi, aki férfi és nő egyaránt lehetett, számos beavatáson ment keresztül, míg megismerte a rúnák mélyebb tanítását. A rúnamestereket a legnagyobb tisztelet övezte. Nemcsak sikeres jósok voltak, de azt is tudták, hogyan hasznosítsták a varázsjeleket mágikus és gyógyító tevékenységük során.

  A XX. század kezdete óta a rúnák népszerűsége egyre nő. Számos könyvet írtak róluk, még iskolákat is alapítottak, ahol a magasabb szintű tanításokba lehet betekintést nyerni. A rúnák ereje nem csökkent az évek során, amit az is bizonyít, hogy több mint 2 évezred óta használatban vannak.

  A rúna-tan szorosan kapcsolódik a skandinávok hosszú, spirális történelméhez, valamint isteneikhez és istennőikhez, akiket az ősi sagákban írtak le. Az északi mitológiában Odin főisten volt a rúnák felfedezője, az első rúnamester. Feleségét Figgnek hívták, aki 2 fiút szült neki: Baldrt, a szépséges istent és Thort, a mennydörgés istenét. Odin testvére, Loki szélhámos isten volt. A sagákban rajtuk kívül még más égi lényekkel is találkozhattunk, például Njorddal, a tenger istenével, Freyával, a háború, a szerelem és a mágia istennőjével, Idunnal, a gyógyítás istennőjével és Tyrrel, a hadistennel. Az ő tulajdonságaik a rúnák jelentésében, mágiájában is tükröződnek.

  Odin, minden északi istenek atyja részt vett egy beavatáson, ahol a rúnák megjelentek neki. A legenda szerint ezután fejjel lefelé felakasztotta magát a nagy világ-, más néven életfára, az Yggdrasil kőrisfájára. Kilenc napig lógott, majd meghalt, ám kiolthatatlan akarata révén újjászületett, magával hozva a túlvilág tudását és bölcsességét, s persze a rúnákat, ajándékul az emberiségnek.